A szokásos december végi évértékelő-évtervező workshopunkon elhatároztam, hogy idén, ha nehéz helyzettel találom szemben magam, akkor az lesz az első kérdésem magamhoz, hogy „Mit kíván ez a helyzet tőlem”.
Ez az egyszerű kérdés képes kivédeni egy csomó hibát, amibe könnyen belecsúszunk, amikor egy kihívással teli helyzettel találkozunk.

  • Behoz az „Itt és most”-ba, ahelyett, hogy a szokásos mintáink már el is repítettek volna a múltba (Ha akkor úgy döntöttem volna, hogy… , régen milyen jó volt, hogy…), vagy éppen a jövőbe (Miből fogok élni, ha még sokáig tart a vészhelyzet… ,mi lesz velem, ha elkapom a betegséget…, ha súlyosbodik az állapotom…).
  • Kivédi a hibáztatást, amit valljuk be, szívesen alkalmazunk. (Mert a kapitalistákat csak a rövid távú profit érdekli…, kivetette velem az összes szabadságomat a főnököm, most miből megyek el nyaralni…) Könnyebb kifelé mutogatni, mint befelé tekinteni. Csak az a gond, hogy amíg kifelé mutogatunk, és a fókuszunk a felelősség elhárításán van, egyre messzebb kerülünk a megoldástól.
  • Kivédi az önsajnálatot, amelybe szintén gyakran belecsúszunk. (Csak én kerülhetek ilyen helyzetbe…, megint én húztam a rövidebbet, bezzeg mások… )
  • A figyelmünket a passzív állapotból aktívba kapcsolja. Cselekvésre, gondolkodásra késztet.

Úgy tűnik egyre nagyobb szükség van a tudatos, konstruktív hozzáállásra, ha meg akarjuk őrizni az egyensúlyunkat. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. Ez egy ÚT, amely a bátorsággal kezdődik, és amely lépésről lépésre vezet el egy teljesebb, boldogabb élet felé.

Szívből ajánlom Neked is ezt a kérdést! Próbáld ki, és írd meg a tapasztalataidat!